Egyáltalán nem mindegy, hogy 5-10 kilótól, 15-20-tól vagy még több feleslegtől kívánunk megszabadulni, de óva intenénk mindenkit a különböző villámdiétáktól vagy csodaszerektől. Mielőtt rákanyarodnánk a megoldáshoz vezető útra, nem árt tisztázni, hogy az elhízás társadalmi-kulturális okai igen sokrétűek és összetettek. Ahol például az elhízás elfogadottabb, ott az emberek hajlamosak lehetnek kevésbé figyelni a súlyukra. Talán még él az a korábbi hagyomány is, amely szerint a túlsúly a jólét egyik kifejezője. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy sok családban akkor jó a gyerek, ha a tányérján nem hagy semmit, még akkor is, ha már régen jól lakott.

Meghatározó tényező lehet a szegénység és az alacsonyabb iskolai végzettség, ami kapcsolatba hozható az elhízással: az olcsóbb, kalóriadús ételek gyakran kevésbé egészségesek, viszont hizlalnak.

Egy másik fontos elem, hogy a gyorséttermi kínálat könnyen hozzáférhető és többnyire olcsóbb is, mint a friss, egészséges ételek. Ez elősegítheti az egészségtelen étkezési szokások kialakulását. És persze ne feledkezzünk meg az élelmiszeripari marketingről se, mivel gyakran hirdetik a magas kalóriatartalmú, alacsony tápértékű élelmiszereket, így akár a chipseket, csokoládékat, amelyek fogyasztása jelentősen hozzájárulhat az elhízás kialakulásához. Mindennek tetejébe a modern életmód mellett elhanyagoljuk a fizikai aktivitást, miközben az ülőmunka a domináns. 

Ki segít, ha baj van?

Aki nem lát jól, szemészhez fordul, akinek fáj a foga, fogorvoshoz, de kihez menjen, aki kövér? A helyes válasz: obezitológushoz. Kimondani sem könnyű, de nem árt tudni, hogy az obezitológia olyan, több szakmát érintő szakterület, amely túlsúlyos, elhízott betegek anyagcsere-állapotának felmérésével, az elhízás oki tényezőinek kivizsgálásával és ezek ismeretében a túlsúly korrekciójára irányuló terápiával segíti az elhízott betegek fokozott betegségkockázatának csökkentését.

Felvéve a harcot a pluszkilókkal, korábban kétszer is jártunk már a Szent Imre Kórház lipidológiai osztályán, a tapasztalatainkról pedig itt és itt számoltunk be. A látványos eredmények mellett sokan kétkedve fogadták, hogy ez tényleg ingyenes. Igen, az, csak beutaló kell hozzá, hogy fekvőbeteg-ellátásban az átfogó vizsgálatok mellett a napi 600 kalóriás kórházi diéta dietetikai tanácsadással és pszichológiai támogatással egészüljön ki, illetve gyógytornász által koordinált mindennapos mozgással.

A harmadik látogatás apropóján ezúttal gyakorlati tippeket osztunk meg, hogy mi a siker kulcsa a villámdiéták vagy csodaszerek helyett. Röviden az energiaszegény étrend. Kicsit hosszabban, a diéta nemcsak azt feltételezi, hogy energiaszegény legyen, hanem egyúttal zsírszegény, mérsékelten fehérjebő, hozzáadottcukor-mentes, rost- és folyadékbő is. Ezeknek a szempontoknak kell meghatározniuk a nyersanyag-válogatást és a konyhatechnológiát is, vagyis ha most szánjuk rá magunkat az életmódváltásra, azzal nem a holnapra vagy a jövő hétre szavazunk, hanem életünk hátralévő részének jobb minőségére.

Mit és mennyit együnk?

Bár felkapottak a különböző böjtök: a legnépszerűbb talán a 16:8-as időszakos, amikor a nap 24 órájából 16-ban egyáltalán nem eszünk, az étkezéseink pedig a fennmaradó 8 órás időablakra koncentrálódnak, más 36 órás vízböjttel küldi szabadságra időnként az emésztőrendszerét, de ugyanígy vannak extrémebb, 48 vagy 72 órás verziók is. Eltérő utakon is elérhető a kívánt eredmény, fontos hangsúlyozni, hogy a dietetikusok a jojóeffektus kockázatát csökkentve, a vágyott állapot fenntarthatóságának érdekében azt ajánlják:

Lehetőleg hasonló időpontokban tartott és közel azonos kalóriatartalmú reggelit, tízórait, ebédet, uzsonnát és vacsorát tervezzünk minden napra.

A jojó elleni fegyverünk lehet, ha a szénhidrátbevitelt nem visszük tartósan napi 120 gramm alá, ezzel elvesszük a szervezetünk kedvét, hogy a ragyogó részeredményeink után negyed- vagy épp fél év múlva súlygyarapodással kompenzáljon.

Gyakori tanács, hogy semmiről sem kell lemondani, csak a választott mennyiségre és a fogyasztás gyakoriságára kell odafigyelni. Azzal azonban mégiscsak megkönnyítjük a dolgunkat, ha megfogadunk néhány praktikus ajánlást a Szent Imre Egyetemi Oktatókórház Dietetikai Szolgálat tudására, tapasztalatára támaszkova, röviden összefoglalva az alábbiakat:

Gabonafélék

- Ne finomlisztes kenyereket, péksüteményeket (pl. kakaós csiga, sajtos rúd) együnk,
- hanem teljes kiőrlésű, rozsos, graham, korpás, lenmagos kenyereket, puffasztott vagy extrudált szeleteket, zabkását.

Köretnek a rizs és a tészta rostosabb változatát (pl. barna rizs, durum tészta) válasszuk, s ilyenkor is max. 5-6 dkg mennyiségben (amit egészítsünk ki párolt zöldséggel, salátával). Zab- és rozspehelyből, zabkorpából készíthetünk kását, vagy akár szórhatjuk joghurtunkba vagy a rakott ételbe, illetve gyúrhatjuk húsgombócba is, növelve ezáltal ételünk rosttartalmát.

Tej, tejtermékek

- Ne zsíros tejet (2,8–3,6 százalékos), tejfölt (20 százalékos), tejszínt (30 százalékos), gyümölcsjoghurtot, trappistát együnk,
- hanem 1,5 százalékos tejet, kefirt, natúr joghurtot, light sajtokat (pl. light mozzarella), házi gyümölcsjoghurtot édesítővel.

Zöldségek

- Ne hagyományos zsíros főzelékeket, csülkös bablevest,
- hanem nyers, párolt zöldségeket, kefires/joghurtos sűrítésű főzeléket, babsalátát.

Gyümölcsök

- Ne banánt, szőlőt, szilvát, aszalt és kandírozott gyümölcsöket, gyümölcskonzerveket (magas cukortartalmúak),
- hanem friss vagy mirelit apró magvas gyümölcsöket (málna, eper, ribizli), korpás keksszel együtt.

Magvak

- Ne olajos maggal szórt pékárut, diós/mákos süteményt, napi rendszerességgel olajos magokat,
- hanem heti max. 1-szer 5-6 szem natúr olajos magot, ha egyáltalán.

Húsok, felvágottak

- Ne szalámit, kolbászt, hurkát, kenőmájast, tepertőt,
- hanem sovány húsokat (csirke, pulyka, karaj), csirkemellsonkát, baromfivirslit, grillezve vagy párolva.

Tojás, belsőségek

- Ne gyakori májfogyasztást, zsíros elkészítést,
- hanem heti 3-4 főtt vagy lágy tojást, havi 1-szer májat, zsírszegényen elkészítve.

Zsiradékok

- Ne zsírt (disznó, liba, kacsa, kókusz), tepertőkrémet, zsíros vajkrémet,
- hanem mérsékelt mennyiségű (1 teáskanál) növényi olajat, light margarint.

Édességek

- Ne cukros süteményeket, édes tésztákat finomliszttel,
- hanem rostdús, édesítővel készült süteményeket (pl. zabkása, túrókrém, gyümölcsös édességek).

Italok

- Ne cukros üdítőket, light üdítőket, gyümölcsleveket (akár 100 százalékos), szörpöket, energiaitalokat, alkoholt,
- hanem csapvizet, ásványvizet, cukormentes teát, limonádét édesítővel, zöldséglevet.

Fűszerek

- Ne sós fűszerkeverékeket, leveskockákat,
- hanem friss vagy szárított zöldfűszereket, mérsékelt sóhasználattal.

Konyhatechnológia

- Ne rántást, bő olajban sütést (rántott hús, fánk), zsíros locsolgatást,
- hanem gőzölést, párolást, teflonban vagy sütőzacskóban sütést, joghurtos/kefires habarásos sűrítést.

Hosszú távú elköteleződés nélkül nem megy

Ha a bevezetőben említett 5-10 vagy 15-20 pluszkiló a ránk váró kihívás, ne feledjük, hogy nem csatát akarunk nyerni, hanem háborút. Lépésről lépésre, heti 0,5 kilogramm fogyással is elérhetjük a célunkat. Mert bár drasztikus eszközökkel meg lehet szabadulni a feleslegtől sokkal gyorsabban is, annak majdnem mindig csalódás a vége: volt egy pillanatfelvételünk egy hízelgő részeredményről, ami aztán hamar elmúlt, és a jojó győzött. Nem ez a cél. 

Ezzel szemben kitartással, az életmódváltás melletti hosszú távú elköteleződéssel elérhető az eredményes fogyás. Fontos, hogy a kalóriacsökkentés mindig fokozatosan történjen, táplálkozási napló vezetése nagy segítség lehet.

A strandszezonos kérdésre válaszolva: ha eddig nem tettük meg a szükséges erőfeszítéseket, még most sem késő, már 2025 nyarán is megközelíthetjük azt a formát, amit a tükörbe nézve látni szeretnénk, ha pedig elköteleződünk, annak 2026-ban, 2027-ben és utána még éveken, évtizedeken át nem csak a külalakot tekintve élvezhetjük az előnyeit.

Bedros J. Róbert szavaival élve, aki a Dél-budai Centrumkórház – Szent Imre Egyetemi Oktatókórház főigazgatója, obezitológiai tanszékvezető, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság alapító elnöke: "Az elhízás könnyen diagnosztizálható, de a kezelése igen komplex, és hosszú távú elköteleződést igényel."

Az orvosi segítség ugyanakkor minden esetben kardinális. Az elhízás kezelésében kulcsszerepet játszanak az obezitológusok. Fontos kizárni az elhízás esetleges hormonális okait, ugyanakkor az esetek túlnyomó többségében – a közhiedelemmel ellentétben – ez nincs is jelen. Lényeges ugyanakkor az elhízást kísérő betegségek feltérképezése és kezelése is.

A szakember szerint érdemes egy tapasztalt dietetikust is bevonni, aki segít az egyénre szabott étrend kialakításában, amely a súlycsökkentés mellett a szükséges tápanyagokkal is ellátja a szervezetet. Az életmód-terápia másik eleme a megfelelő mozgás. Az egyénre szabott mozgásprogram is sokat segíthet az egészségi állapot javításában. Talán nem is gondolnánk, hogy milyen fontos szerepe lehet a különböző támogató csoportoknak vagy online közösségeknek, mivel az ezekben történő részvétel hozzájárulhat a motiváció fenntartásához.

Forrás: index.hu